2016. január 5., kedd

Sziasztok

Volt egy tervem miszerint szépen eltűnök, nem búcsúzkodom, megóvva ezzel magamat, hisz így nem kell lemondanom a blogról, hanem mindig itt lehet mint egy kiskapu ahová visszatérhetek.
De az utóbbi hónapokba rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog működni. 

Az egész élet egy könyvespolc, megpakolva könyvekkel, amik mind egy évet jelölnek. Ám ezek a könyveknek csak 365 (vagy 366) oldaluk van, 12 fejezettel, és minden oldalon 24 bekezdéssel. Ez vajmi kevés. Számomra még így is kevés hogy abbahagytam a blogot. Nincs elég bekezdésem hogy keresgéljek, összeillesszek információkat, hogy aztán azt megoszthassam veletek. És ez fáj, mert az életem 13. könyvének 8. fejezetébe kezdtem meg ezt a blogot, amivel egy időben bekerültetek az életembe és majdnem három könyvön keresztül végig velem voltatok. Segítettek, biztattatok, és ami a legfontosabb szerettétek amit csinálok. Ezt sosem tudom majd visszafizetni nektek. 

Egy blog nem csak az írójától függ hanem az olvasóitól is, és nekem volt mind közül a legjobb ezt elhihetitek. Volta kivel szoros barátságot is kialakítottam, amit sose fogok elfejteni, mindig itt lesznek a szívemben. Ezért is nehéz most tőletek elbúcsúznom, ha bár valamennyiőtöket már elveszítettem. 

Köszönöm a fejezeteket amiket veletek írhattam tele és hogy mindig itt voltatok velem. 
Ez volt a 145. bejegyzés és egyben az utolsó.

Minden jót nektek!
Sziasztok!