2016. január 5., kedd

Sziasztok

Volt egy tervem miszerint szépen eltűnök, nem búcsúzkodom, megóvva ezzel magamat, hisz így nem kell lemondanom a blogról, hanem mindig itt lehet mint egy kiskapu ahová visszatérhetek.
De az utóbbi hónapokba rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog működni. 

Az egész élet egy könyvespolc, megpakolva könyvekkel, amik mind egy évet jelölnek. Ám ezek a könyveknek csak 365 (vagy 366) oldaluk van, 12 fejezettel, és minden oldalon 24 bekezdéssel. Ez vajmi kevés. Számomra még így is kevés hogy abbahagytam a blogot. Nincs elég bekezdésem hogy keresgéljek, összeillesszek információkat, hogy aztán azt megoszthassam veletek. És ez fáj, mert az életem 13. könyvének 8. fejezetébe kezdtem meg ezt a blogot, amivel egy időben bekerültetek az életembe és majdnem három könyvön keresztül végig velem voltatok. Segítettek, biztattatok, és ami a legfontosabb szerettétek amit csinálok. Ezt sosem tudom majd visszafizetni nektek. 

Egy blog nem csak az írójától függ hanem az olvasóitól is, és nekem volt mind közül a legjobb ezt elhihetitek. Volta kivel szoros barátságot is kialakítottam, amit sose fogok elfejteni, mindig itt lesznek a szívemben. Ezért is nehéz most tőletek elbúcsúznom, ha bár valamennyiőtöket már elveszítettem. 

Köszönöm a fejezeteket amiket veletek írhattam tele és hogy mindig itt voltatok velem. 
Ez volt a 145. bejegyzés és egyben az utolsó.

Minden jót nektek!
Sziasztok!

14 megjegyzés:

  1. Megnéztem, hogy van e valami új cikk bárhol, és megláttam, hogy nálad éppen ki lett rakva egy. Madarat lehetett volna velem fogatni, hogy mégsem hagytad abba a blogot, aztán kiderült, hogy mégis. Ebben az évben valahogy semelyik bloggernek nincs elég ideje. Ilyen a világ...sajnos :'(
    Most éppen ülök és bámulok ki a fejemből. Sajnos későn találtam rá a blogodra, és csak 3 bejegyzés kivárását izgulhattam végig. Sajnálom, de ha így látod jónak, hát legyen. Remélem, egy pár év múlva újra benézel, hátha van egy új feliratkozó, attól függetlenül, hogy abbahagytad, és egy újabb lendülettel megosztasz valamit.

    Sok sikert kíván neked az életben:
    Dragon RidingLove
    :(

    VálaszTörlés
  2. Noshát..sajnálom, hogy abba hagyod, de megértelek. Megértem, hogy egy kicsit más irányba terelődnek a gondolataid, mint az ÍNAS, hisz egyszer minden gyermek életében eljön a pillanat, amikor egy kicsit felnő, ha nem is teljesen. Én az életemnek 12. könyvecskéjét írom, és már én is találkoztam ilyennel, mikor már nem néztem a Dóra a felfedezőt, vagy valami ilyen mesét. Az ÍNAS-sal ez nem történt meg, és merem remélni, hogy egy jó ideig nem is fog.
    Azt írtad, hogy sok barátságot kötöttél. Ez így igaz. Nekem is olyan jó érzés, amikor egy hosszú nap után olyan emberek társaságában "vagyok", akikkel egy az érdeklődési köröm (hogy idézzelek: azért nézek fel, vagy írok, hogy ne a barátaimat idegesítsem az őrületemmel :D) Azt is említetted, hogy sokunkat elveszítettél. Csak hogy tudd: nincs így. Én eddig is minden héten néztem a blogod, sőt, ezután is fogom. Mert inspiráló és mosolyogtató, olykor olyan írásaid vannak, hogy a fejemhez kapok "Uram atyám, Baranyi Lili hová jár agytréningre, hogy ennyi mindent észrevesz?!" Miután hallottam hírét a 2. filmnek, rád találtam, és fan lettem, mert átéreztem az írásaidat és én is beleszerettem ebbe a filmbe. Ha fel kellene sorolnom 10 dolgot, ami a filmről eszembe jut, ott lenne a neved :) Kívánom, hogy sikeres legyél az életben! És ne szomorkodj, mert maradandót alkottál. Köszönöm, hogy olvashattalak. Élmény volt :')

    VálaszTörlés
  3. Már több mint 2 éve annak, hogy követem a blogodat. Mindig is imádtam az Így neveld a sárkányodat, kívülről fújtam az egészet magyar és angol nyelven is, éppen ezért nagyon, de nagyon megörültem amikor rátaláltam az oldalra. Mégis valahogy elmúlt a rajongásom. Szomorú beismernem, de még a sorozat 13 részét sem fejeztem be. Amit nagyon sajnálok, de úgy érzem valahogy kinőttem ebből. Még mindig szeretem az Ínas filmeket, de már másképp tekintek rájuk, mint korábban. Most is, csak akkor nézem őket, ha az 5 éves húgomnak teszem be.
    Megértem, hogy miért hagyod abba. Felnőttél, ha jól tudom egy évvel vagy idősebb nálam( 16 leszek a nyáron), úgyhogy tényleg megértelek. Már más dolgok foglalkoztatnak, már másképp tekintesz a világra. Azt hiszem pont ezért van az, hogy a régi chatismerősök sem jönnek fel. Mindenki felnőtt és megváltozott. És ez így van jól. Még is hálás vagyok azért, amiért tisztességesen zártad le életed ezen szakaszát. Örülök, hogy magyarázattal szolgáltál és nem csak úgy eltűntél, szó nélkül. Nagyon élveztem és szerettem a blogod és az itt lévő embereket is, de legfőképpen téged és a baromi jó cikkeidet! A jövőt tekintve csak egy dolgot kívánok, tanácsolok. Ne hagyd elveszni a tehetséged!( Mert tényleg jó volt, ahogy a cikkeket írtad). Remélem, hogy boldog jövő vár rád és teljes szívvel azt kívánom, hogy minden vágyad, célod, álmod teljesüljön!
    Köszönöm neked az elmúlt 2 év Így neveld a sárkányodat infókat és humoros bejegyzéseket! Minden jót, Lili!

    VálaszTörlés
  4. Én is sajnos későn találtam rád..túl későn.. Bár igaz tavaly de az is kevés volt. Mindig izgalommal és lelkesedéssel vártam hogy írj valamit! Nagyon pazar cikkeket írsz és remélem hogy ezt nem hagyod abba. Mivel ebbe baromi tehetséges vagy!Ha esetleg visszajönnél tudd hogy tárt karokkal fogadunk! Sosem felejtelek el!!!

    VálaszTörlés
  5. Hát...sajnálom hogy abba hagyod én is tavaj találtam rád és élveztem a blogod. Remélem meg gondolod magad és mégsem hagyod abba mert ...nagyon szeretem ess...na. És én mindig itt leszek és reménykedem abban hogy még lessz ccik. Sosem felejtelek el téged.(habár még sosem találkoztunk). Köszi mindent!😭😭😭😭😭😭😭😭::>_<::

    VálaszTörlés
  6. Bár egy pár hónapja már elfogadtam hogy abba hagytad a blogolást, de ez a poszt lesújtott. Én nagyjából 2014-ben találtam rád, a 2. filmes bejegyzésedre, akkor kezdtem el követni a blogodat. De sajna, mint előttem is mondták már, egyszer mindenki felnő, nem tarthatunk meg mindent a szívünkben örökké. Tetszett a blogod Lili, a sok humoros bejegyzésed, hiányozni fogsz... Azért remélem hogy egy nap, talán valamelyik évben még visszanézel a blogodra, és újra írsz egy bejegyzést, ha csak a nosztalgia kedvéért is. :)

    Egy élmény volt, Lili Visszavárunk :(
    Ég veled, és minden jót! :) :(

    VálaszTörlés
  7. Bár nem vagyok egy panaszkodós fajta, de most hogy kijelentette hogy vége a blognak.....
    Lili, tudom hogy ezt már nem fogod elolvasni, de ha mégis, nem lehetne úgy hogy kiírsz egy kis pár mondatos bejegyzést, néha-néha? Ne hagyj itt minket, miután megcsináltál egy ilyen jó blogot :/

    VálaszTörlés
  8. Mgértelek ,hogy itt hagysz minket és nagyon szomorú vagyok,de egyszer minkenki felnő..... Azért én is remélem ,hogy néha-néha bekukkanasz még. (bolond ábrándok) De attól ez egy szuper blog!!! 4-5 évvel ezelőtt mikor megtaláltam akkor is így gondolta és most is így gondolom.Sok sikert a tovvábbiakhoz, bármibe is vágsz bele!! :)

    VálaszTörlés
  9. Reggel megtaláltam a blogod, rd egész nap olvastam. Kívancsi voltam, mit tudsz a 3. részről, mert én semmit 😂 Szóval mikor a legutolsó poszthoz értem, kmondhatatlabul csalódott lettem, de megértelek :) Azért remélem, később még felnézel a blogra és esetleg kiteszel még valamit.... légyszi...akkor is ez marad az egyik kedvenc blogom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még annyit hogy elképesztően jókat írtál, és nem tudok írni xd

      Törlés
    2. Még annyit hogy elképesztően jókat írtál, és nem tudok írni xd

      Törlés
  10. Én csak a napokban találtam rá a blogodra, de nagyon megszerettem. Imádom a cikkeidet, nagyon összeszedettek, jól fogalmazol, és átüt rajta, hogy élvezted az írást, és persze ezt az elképesztő történetet, amit 'Így neveled a sárkányod'-nak nevezünk. Arról meg persze ne is beszéljünk, hogy mennyit segítettél nekem, ugyanis, kicsit későn, de megszerettem ezt a mesét, és az ősszel elkezdtem nézni a sorozatot is a filmek mellé, a blogbejegyzéseid nagyon sokat segítenek az összképben. Őszintén gratulálok a kitartásodhoz, és a munkádhoz, amely még most is sokat segít olyan eltévedt és friss HTTYD szerelmeseknek, mint nekem. Szóval egy szó, mint száz, ha valamikor is visszajössz, hogy elolvasd ezt a kis szösszenetet, tudd, hogy megérte csinálnod, nem feltétlen miattam, hanem mindenki miatt, akiknek adsz egy kis segítséget ennek a remek filmszériának a megértéséhez. Őszinte köszönettel: (szintén volt blogos:) Vivi ;)

    VálaszTörlés
  11. Itt ülök egy órája, és nem tudom, mit írjak.
    Valami szépet akartam volna mondani, hogy köszönöm a kitartó munkádat – a képeket, az infókat, a vicceket, a mélységes öniróniát –, de képtelen vagyok ezt megfogalmazni. Kezdem a közepén.
    Köszönöm, hogy rávilágítottál olyan tényekre, amik kétségkívül elkerülték az én figyelmemet.
    Köszönöm, hogy rendszeresen jelentkeztél a legújabb hírekkel, hülyeségekkel, vagy bármivel, amit találtál.
    Köszönöm, hogy az előbbieket nem száraz adathalmazként, hanem humorral fűszerezve tálaltad.
    Köszönöm, hogy megmutattad, mit jelent fannak lenni.
    Köszönöm, hogy úgy gondoltad, a gondolataidat érdemes megosztani olyanokkal, akikkel lehet, hogy soha az életbe nem fogsz találkozni.

    Köszönök mindent, és jó életet! :)

    VálaszTörlés
  12. Szia LILI!
    Remélem emlékszel még rám... 2013 óta követtem a blogod, csak azért csináltam e-mailt hogy tudjak kommentelni, nagyon szerettem az írásaid :) Most elmesélem, hogyan találtam a HTTYD - re és a blogra, és hogy miként változtatott meg mindez. Akkoriban elég nagy "tv-s gyerek voltam", szóval mindig lestem a dobozt amikor csak tudtam.. Minden baromságot, de semmi sem tudott igazán lekötni. Végül, egy szép nyári napon, a testvérem férje (akkoriban még csak vőlegénye) adott nekem egy halom másolt DVD-t, ugyanis az oroszlánkirályt akartam megnézni. Egy DVD-n több film is volt, Oroszlánkirály, Szörny Rt, August Rush... És az Így neveld a sárkányodat. Az elején féltem megnézni, mert azt hittem félelmetes lesz, és nem is tudtam hogy animációs. Volt egy mini DVD lejátszom, azon néztem meg először... És utána nem volt megállás! Lenyűgözött a történet, a karakterek és a köztük lévő kapcsolat, az animáció, a zene... És persze a vége. Valami megmozdult bennem mikor rájöttem, hogy egy történet vége sem lehet mindig fekete-fehér, pont ahogy a valóságban sem. Rengeteget tanultam belőle és úgy érzem az volt az életem egyik legjelentősebb pillanata. Akkoriban nem nagyon értettem az internethez és a géphez ezért a blogot is csak nagy keresgélés után találtam meg. A 2. cikknél kapcsolódtam be, utána folyamatosan követtem. A chatroomból is rengeteg szép emlékem maradt meg, remekül éreztem magam.

    Lili,nagyon kedves voltál mindig, ezer hálám az együttöltött időért. Megértem az érzéseidet, a sorozatot már én sem néztem. Mind felnővünk és ez így is van rendjén. Sajnálom, hogy nem írtam előbb, nem tudtam megfogalmazni a gondolatatimat.

    Remélem a +. filmre visszatérsz, addig is legyen szép életed
    Őszinte híved és olvasód: Annabell Woods, örök sárkányfan

    VálaszTörlés