Filó-time, avagy én csak szőrzetről tudok bármit összehozni

Ti nem bírjátok elképzelni mit össze szenvedtem Ms. Filozófiával! Eleinte még csak bökdösttem, miközben aludt, de nem használt sokat. 

Aztán mikor végre felébredt

Elkezdtem könyörögni neki:

Aztán mikor ez nem jött be, taktikát váltottam. Ha nem megy szép szóval, akkor erőszakkal tuszkolom be a laptop elé:

Mikor sikerült elkapni, felvázoltam neki a tervet. Hiccstrid-es-elemzős- filózós cikk! MOST!

Mire ő: 

És visszafeküdt. Egy hétig ki sem mozdult.

Aztán egyszer csak, mikor a legkevésbé számítok rá, megjelenik, mint valami egocentrikus égi áldás.

Én meg: 

De mély levegőt vettem, visszaszámoltam magamban a Föld létrejöttéig, és hagytam had írjon amit akar. Még szép, hogy nem egy Hiccstrid-es-elemzős- filózós cikk lett. Á, hisz miért is azt csináljuk amire kérnek?! Nem! Elemezzünk megint szőrzetet, abba úgyis olyan jók vagyunk. :)

Így kerül ma terítékre Pléhpofa és az ő díjnyertesen túlnőtt borostái! 

Nélkülözzük a tapsot különben a hirtelen zajra a ritka Ms. Filozófia faj példánya visszamenekül az odújába. ÉS MÉG MEG KELL ÍRNIA EGY HICCSTRID-ES-ELEMZŐS-FILÓZÓS-CIKKET!!!!

Oké, be kell hogy valljam, én nem csípem a szakállas manusokat. Mintha csak genetikailag módosítottak lennének, akinek rossz helyen nőtt ki a hajuk, vagy mint akinek a kozmetikusa/fodrásza szülési szabadságra ment, és a Mount Everest csúcsán élve a legközelebbi bolt is négy napi mászásra van, így borotvája sincs. Ráadásul szúrja a bőrömet mikor puszit adnak. :P Persze, csak ha "puszipajtásak" vagyunk. 

Szóval, igen, jól értelmeztétek. Nem tetszik a szakáll. Pléhpofánál mégis kulcsfontosságú szerepet játszik. 

Mint ahogy azt el lehetett várni, öt év alatt a törzsfőnökünk is megváltozott. ( Bár szerintem a övéről már nem a pubertás tehet.) Az egyetlen feltűnő változás rajta az a szakálla. Az elsőben vérvörös, vad és ápolatlan volt, és ha azt mondják, hogy van benne egy anyahajó, szemrebbenés nélkül elhiszem.

Az első film egy folyamatosan dúló harc végét mutatja be. Mint ahogy a film elején is látjuk, Hibbanton egy nap kész káosz. Állandó harc a sárkányokkal a túlélésért a vagy "ölsz vagy téged ölnek meg" elven működve. Alig van idő az építkezésre, hogy biztonságot nyújtó otthont (ahan, pár másodperc alatt már ég mint egy máglyarakás, igazán biztonságos, tényleg) húzzanak fel maguknak, az élelem szerzésről már nem is beszélve. Ez az élet örökös küzdelem, vad és vérvörös, ami jelképezi az összes kioltott életet. Pléhpofánál pedig a vérbosszút, amit már kitárgyaltunk, hogy a felesége elvesztése miatt érzet a mozgó tűhányók iránt. 

A második filmben Pléhpofa szakálla rendezett, sima, gondozott és egy kis őszülés is belevetette magát.

A második filmben az emberek békében élnek a sárkányokkal, nyugalom van, elégedettség. Van idejük mindenre. Nem csak házakat építettek maguknak, hanem istállókat és etetőket a sárkányoknak. Pléhpofa elégedett, a fia igazi vikingé nőtte ki magát, van egy meny-jelöltje, a faluja és a törzse virágzik. A lelke megbékélt. A szakállán látszik a változás, a béke és a barátság a sárkányokkal. 

Míg az elsőben a vadvörösség a folyamatosan dúló harcot, a másodikban a gondozott és kissé őszülő szakáll a békét jelenti.

Pléhpofa szakálla egy kézzel fogható, bár csak elmével felfogható bizonyíték, egy ábrázolás a sárkányok és az emberek kapcsolatára. Arra, amit a fia elért és amibe később ő is csatlakozott. 

Tudom, hogy nem volt hosszú, de egyszerűen ezt a témát már nem lehet tovább nyújtani. Inkább pörögjünk, mintsem csigatempóba haladjunk. :)

Hamarosan találkozunk, addig is:

Sziasztok!

:)